A Tokaji aszú máig töretlen siker-története az 1600-as évek elején kezdődött, amikor is a legenda szerint a török támadások miatt a szüretet nem tudták időben elkezdeni. A későn betakarított termés addigra túl-érett és helyenként össze-aszott fürtjei különleges, a megszokottnál édesebb, gyümölcsösebb ízt eredményeztek. A tökéletesre érlelt és speciális nemes-penész által aszúsodott szőlő-bogyók igen magas cukor-tartalmúak, melyeket az egészséges szemektől elkülönülten a mai napig kézzel, egyenként szednek le. A hagyományosan kb. 20 literes puttonyokba gyűjtött, mazsolára emlékeztető fenséges mannából taposással péppé dolgozott aszú-tészta változó mennyiségeihez egyszerű – a Botrytis gomba kegyes hatásaitól általában még mentes – új-bort vagy mustot öntenek. A néhány napos áztatást követő préselés során nyert égi nedűt tradicionális (136 literes Gönci) tölgy-fa hordókban hosszú éveken át erjesztik és érlelik.
A Tokaji nemes italok elő-állításának alap-elvei és módszerei a XVII. század óta alig változtak. A cukor-tartalom eredetileg akként került meghatározásra, hogy hány puttony aszú-szemet adtak egy hordó alap-borhoz vagy musthoz. Mára ez a puttony-szám egy precíz, grammokban kifejezett természetes maradék-cukor mennyiséget jelöl: a legédesebb és egyben legértékesebb a 6 puttonyos Tokaji aszú, mely tisztaságával, könnyed testességével és folyamatosan változó, de mégis kiegyensúlyozott komplex íz-világával valóban az egyik legelőkelőbb bor-különlegesség.
Ludwig van Beethoven és Franz Schubert zeneszerzők, François-Marie Arouet (Voltaire) és Johann Wolfgang von Goethe írók, III. Gyula és IV. Piusz pápa, továbbá XIV. Lajos francia király, Nagy Péter orosz cár, III. Gusztáv svéd uralkodó, Viktória angol királynő, VII. Eduárd brit felség, Ferenc József osztrák-magyar császár, valamint számos fejedelem és arisztokrata mellett bízunk benne, hogy Önt is rabul ejtve a mennyei italok közé fogja sorolni.